Dudás Mária: Pandémia
Dudás Mária: Pandémia
Karanténban van az ország,
mert titkos féreg foga rág,
koronavírus a neve,
Vuhanból jött a kórfene.
Itthon vagyok, mosok, főzök,
takarítok és dühöngök.
Kerülöm a barátságot,
nem bírom a bezártságot.
Nem mehetek a templomba,
és nem járhatok könyvtárba.
Interneten csak e-mise,
ez alig több, mint semmise.
„Maradj otthon, mossál kezet!”
Mi lesz még itt? – ez csak kezdet!
Kettő méter távolságra
álljak, ha életem drága…
… mindig ezt mondja Győrfi Pál,
mert ha nem, hát jöhet halál.
Hordjunk, vagy ne hordjunk maszkot?
A narratíva megosztott.
Minden nap van statisztika –
mondja Müller Cecília:
mennyi halott, hány fertőzött,
a járvány még nem tetőzött.
A kormány és az ellenzék
egymást marják, szörnyű rémkép.
Tessék végre összefogni!
Csatabárdot mélyre ásni!
Donald Trump vádolja Kínát,
Tedrosz nem adott egy hírt át.
Boris Johnson jól megjárta,
hajszálon múlt a halála.
Pesten van az ENSZ embere,
ellenkezni ki mer vele?
Hm …, s a WHO protokollja …
Nincsen semmi apelláta?
Verset költök, cikket írok,
Csernobil-Paks miatt sírok.
Sálat kötök, pénzt nem költök,
sok időt egyedül töltök.
Futkározok, imádkozok,
így valahogy csak elvagyok.
Én szebb időket remélek,
a jövőtől azért félek.
Ha jön az apokalipszis,
lesz utána új Ég, s Föld is.
Újjá alkot mindent Isten,
ebben semmi kétség nincsen.
***
Készült: 2020. április 22.-én, a Kossuth Rádió és a Magyar Írószövetség által meghirdetett verspályázatra.
A zsűrinek nehéz lehetett kiválasztani a nyolcezer pályaműből a legjobbakat.