A plébános heti üzenete!

Tömegtájékoztatás világnapján

 

Értelmünkre homály borul, akaratunk meggyengülve – ez az áteredő bűn átka. És ha még azt is hozzávesszük, hogy a Sátán kezdet óta hazug és gyilkos. Akkor bizony megállapíthatjuk, hogy az ember veszélyeztetett lény. Nem annyira a természeti csapásokra gondolok, hanem inkább bensőleg, szellemileg. Ez a mi igazi törékenységünk! 

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy az ember hiánylény. Amikor megszületik hosszú évek telnek el míg lábra áll, míg beszélni, stb. képes. Nem úgy, mint a vadon élő állatok, amelyek születésük után pár órával már képeseknek kell lenni járni, futni..., mert különben halálra vannak ítélve. 

Vegyük sorba hiányainkat. A gyermek szülők nélkül halálra van ítélve. A férfi és nő kapcsolatában megtapasztalt hiány ellenállhatatlanul az egymásra találást segíti. A nagyobb közösség a társadalom különböző intézkedésekkel, felügyelettel segíti azok életét, akik rá vannak bízva, és így tovább. Az ember közösségre van teremtve. Egyetlen lépést sem tudunk tenni mások szolgálata nélkül. Ez a mi emberlétünk legmélyebb vonatkozása, hogy eredendő hiányosságainkat valaki, valakik, egy-egy közösség betölti, átvállalja, önként magára veszi. 

S itt térek vissza kiinduló tételünkre: az értelmi képességeink ki vannak szolgáltatva annak, hogy egy valaki akár be is csaphat minket. Az akarat szempontjából sem mindegy, hogy milyen divatos mintákat követünk. 

Világméretű csalások zajlanak szemünk előtt. Az államok szándékai soha nem tárulnak fel előttünk tisztán. Az aztán meg senki előtt nincs feltárva, hogy a világ pénzurai mit gondolnak, hogyan csapnak be minket. Tehát alaposan ki vagyunk szolgáltatva. Azután erkölcsi téren a rákfene, hogy mindenki azt csinál, amit akar. S akkor, ha ez a lelkület elburjánzik, akkor van vége a világnak. Mert, ha egyszer valaki, egy gyenge pillanatában, elindítja az atombombákat, akkor azután tényleg befellegzett mindennek. (Kicsiben ez volt Hitler és Sztálin, meg az a 50 millió halott, amely az ő emberiségre káros működésüket jelentette.) 

Tehát kedves olvasó! A Sátán kezdet óta hazug és gyilkos. Ebbe az irányba akarja terelni az emberiséget. De valaki felvette vele a harcot. Ő nem más, mint az Igaz, és az önmagát értünk feláldozó izzó Szeretet (Jézus Krisztus!) 

Mind a két vonatkozásban örök példát adott nekünk. Legyen szavatok: igen, igen és nem, nem! Szavaim: lélek és élet – mondja ő. Ezek azok a pillanatok, amikor világosság gyúllad értelmünkben, és az igazság ragyogása minden kétséget kizár, és minden hamis gondolatot elűz értelmünkből. Ha szavaimért nem is – mondja más helyen – legalább tetteimért higgyetek. Ő nem távolságot tartott tőlünk, hanem megérintett bennünket (l. leprás), apostolaival járt-kelt, betért batátai házába, stb. Végül kiömlő vére adta a pecsétet minden szavára és tettére, amit értünk tett. 

Urunk Jézus Krisztus! Te vagy az egyetlen, aki a mi hiányainkat egyedül képes vagy betölteni. A tömegtájékoztatás világnapján újra csak rád figyelek, szavaid igazán mérek le mindent hírt és tudományt. A te ingyenes, nagylelkűségedhez hasonlítok minden emberi mintát. Ha így teszek biztosan nem tévedek el az eszmék zűrzavarában, és a sok helytelen erkölcsi minták között, amelyet annyira erőszakosan akarnak ránk kényszeríteni.